A Vadászat a Vörös Októberre az első film, ami Tom Clancy regénye alapján, Jack Ryan karakterére épül. Ő a CIA egyik elemzője, aki az íróasztal mögül a terepre kényszerül, hogy megakadályozzon egy esetleges háborút Oroszország és Amerika között.

Mindig is szerettem ezeket a filmeket és bár kevésbé egységesek, mégis mindegyik kiváló szórakozást nyújt. Az újranézés oka pedig mi más lehetne, mint egy nemrégiben elkészített új 4k-s master az uhd lemez megjelenéséhez kapcsolódóan. A filmre rá is fért a felújítás, mert a korábbi nálunk is kapható blu-ray botrányosan rossz volt, a master vélhetően még a dvd korszakból maradt meg.

A cselekmény izgalmas, a rendezés kiváló és a szereposztásra sem lehet panasz.

A rendező John McTiernan, aki számtalan ikonikus filmet rendezett. A teljesség igénye nélkül, Die Hard, Ragadozó, Thomas Crown ügy. 2019 februárjában egyébként Budapesten tartott előadást, ahol volt szerencsém személyesen is egy légtérbe kerülni vele és egy dedikálást megejteni.

A főszereplő Jack Ryan-t Alec Baldwin alakítja, aki csak ebben az egy filmben formálja meg. Az imdb szerint, erre a filmre is Harrison Fordot szerették volna, de túl sokat kért érte. A dolog érdekessége, hogy a második filmért, pedig Alec kért sok pénzt, így inkább Harrison-nak adták a szerepet.

Az orosz tengeralattjáró parancsnokát pedig a plakátokon is elhelyezett Sean Connery játsza, aki nagyobb húzónévnek számított 90-ben. 

Greer admirálist James Earl Jones alakítja, az egyetlen, aki az első 3 Jack Ryan filmben szerepel. 

A tengeralattjárós filmekből nem készül sok és még kevesebb lesz jó, márpedig ez az alkotás kiváló, így érdemes megnézni, és most már technikailag is teljes pompájában lehet megtekinteni 4k-s forrásból.

Kinek ajánlom:

• Aki szereti a tengeralattjárós filmeket, mint például Az utolsó esély vagy akár az U-571.
• Aki szereti az izgalmas kém filmeket.
• Aki szeretné Sean Connery-t egy kiváló alakításban látni.

Mr Moviemeter: 8

A Mielőtt trilógia harmadik része, a Mielőtt éjfélt üt az óra kilóg a sorból, mert szakít a hagyományokkal és új környezetbe helyezi Jesse-t és Celine-t.

Az első részben voltak mellékszereplők, a jósnő, a költő vagy akár a két színész, de végig csak a főszereplők alá dolgoztak, hogy a Bécsben töltött nap tartalmas legyen. A második részben, csak a sofőrnek volt neve, annyira nem voltak mellékszereplők és a fókusz 100%-ban rajtuk volt és tényleg csak 1-1 pillanatra jelent meg valaki körülöttük. Ezzel szemben a harmadik részben megismerjük Jesse fiát, láthatjuk két közös lányát Celine-l és egy egész társaságot, akikkel együtt töltöttek pár hetet a nyáron Görögországban. Most először látunk olyan jelenetet, ahol nyolcan egy asztalnál ülve beszélgetnek az életről, párkapcsolatokról és szerelemről. A társaságot jól összeválogatva megjelenik fiatal és idős generáció is, így érdekes nézőpontokat ismerhetünk meg.

Természetesen ebben a részben is azok a jelenetek működnek a legjobban, ahol a két főszereplő beszélget egymással. Megtudhatjuk, hogy a második rész óta milyen nehéz döntéseken és szituációkon jutottak túl és hogy mennyire meg tudja nehezíteni az élet a párkapcsolatot, még ha annyira tökéletesnek is ismerhettük meg az első két részben. A második rész óta szintén 9 év telt el, mind a filmben, mind a valóságban, ezalatt Jesse elvált és született két lánya Celine-től és Párizsban élnek.

Ez a rész a legkevésbé vidám, mert a kapcsolatukban már elmúlt a lila köd. A szeretet megmaradt, de a szürke hétköznapok megkeseríti a kapcsolatot. A két szereplő még mindig az, aki volt, de felnőtt élet nehéz és sok kompromisszummal jár, mindehhez hozzá jön egy volt feleség, akivel nem lehet kijönni a közös gyerek kapcsán.

A párbeszédek továbbra is tökéletesek, akárcsak a rendezés és színészek. Maga a film is kiváló, de mégis nagyon más, mint az első két rész és témája miatt nehezebb is nézni, legalábbis számomra, hiszen két kedves karakter kerül komoly válságba.

A film minősége hozza, az elvártat, hiszen 2013-ban készült. Mind a kép, mind a hang megfelelő, de ezt már borítékolni lehet egy Criterion kiadásnál, ahol minden filmet maximális odafigyeléssel készítenek el.

A trilógia:

A Mielőtt trilógia a romantikus filmek alapja. Olyan alkotás, amiből nagyon kevés van, hiszen tudjuk a folytatások mindig alsóbb rendű filmek, eltekintve néhány kivételtől. Itt azonban a három rész ugyanolyan jó és együtt tényleg megalkották azt az egységet, ami miatt az imdb top 250-es listájában is benne van az első két rész és a harmadik csak nagyon picivel maradt le.

Linklater megalkotta azt a párkapcsolatot, amivel együtt tudunk öregedni, hiszen 9 évente készített egy filmet, ahol szintén ennyi idő telt el. Nagyon remélem, hogy még látjuk egy újabb részben Jesse-t és Celine-t, akár amikor a gyerekek kirepülnek a fészekből, akár egy esküvő kapcsán, mert lassan eltelik újabb 9 év (2022) anélkül, hogy tudnánk mi történt velük. Én mindenképp kihagyott ziccernek tartanám, ha nem lenne folytatása és jó lenne látni, hogy a 3. rész után újra egymásra találnak, mert bár a film vége ezt sugallja, jó lenne biztosat tudni.

A trilógia alapja megtörtént eseményeken alapul:

(Forrás:imdb)

A rendező 1989-ben Amy Lehrhaupt-al sétált egy egész éjszakát át Philadelphiában, ami a Mielőtt felkel a napot ihlette. Ugyan utána többszőr beszéltek telefonon, de végül megszakad a kapcsolat. Linklater remélte, hogy a film premierje után Amy előkerül, de nem így történt. 9 évvel később elkészült a folytatás is, de a lány továbbra sem jelentkezett. Végül 2010-ben Amy egyik barátja lépett kapcsolatba a rendezővel és közölte, hogy a lány '94 májusában, néhány héttel az első rész forgatása előtt, motorbalesetet szenvedett és meghalt. A rendezőt és főszereplőt nagyon lesújtotta a hír, de mégis megnyugvást találtak abban, hogy a trilógia szép emléket állít neki.

Kinek ajánlom:

Akinek tetszett az első két rész.

Mr.Moviemeter: 10

Számomra ez a három film a top 1 műfajon belül és ezután érkezik az Egy makulátlan elme örök ragyogása, ami egészen más, de mégis fantasztikus alkotás.

A trilógia többi részének kritikája:

• 1. Mielőtt felkel a nap
• 2. Mielőtt lemegy a nap

A Mielőtt lemegy a nap a trilógia második része, ami akárcsak a valóságban 9 évvel később veszi fel a fonalat. Ugyan mindegyik részt nagyon szeretem, de ezt tartom a legerősebb résznek a három közül. 

Előszőr is ez a rész, szinte a 24 című sorozat elve alapján, valós időben mutatja be a 80 perces találkozást, ami tudjuk, hogy csak egy rövid találkozó lesz és a két főszereplő újra kénytelen lesz elválni, egy repülő indulás miatt. 

Másodszor, rengeteg háttér információt tudunk meg a szereplők korábbi rész óta eltelt életével kapcsolatban, ami az első részben kevésbé volt jelen. Ráadásul míg ott két fiatalról volt szó, itt már mint felnőttek találkoznak.

A film jól építkezik, mert a beszélgetés előszőr a felületesebb témákat érinti és ahogy egyre többet beszélgetnek, úgy törnek a felszínre a komolyabb témák és érzelmek, mindezt azzal a feszült szituációval a végletekig húzva, hogy tudjuk, közeledik az időpont, amikor újra el kell válniuk.

SPOILER:

A film nagyon jól kihasználja, hogy az első rész idején, még nem volt internet és facebook, így hőseink nem tudták újra felvenni a kapcsolatot a félresikerült 6 hónappal későbbi találkozás meghiúsulása után. Jól bemutatja, hogy mennyire apró dolgokon múlt, amikor elkerülték egymást és hogy újra találkoztak.

A következő témák pedig szépen jönnek egymás után, míg végül kiderül, hogy mind a két szereplő megragadt annál az egy együtt töltött napnál, hiába próbáltak tovább lépni és családot alapítani. Talán a legerősebb rész a hajózás és az utána következő kocsikázás.

A film vége, ahogy lenni szokott, végtelenül erős Celine dalával és végül a "Babe, You are gonna miss that plane! / I know!" mondatokkal.

SPOILER VÉGE!

Ez a rész Párizsban játszódik, ami szintén jó helyszín a sok kis utcával, kávéházzal, hajózással. Ahhoz hogy ez a film annyira erősre sikeredett, nagyban hozzájárul az előző rész és annak alapozása, hiszen végig arra építkezik. Kinek milyen emlékei maradtak arról az éjszakáról és a két fiatal milyen felnőtté vált.

Az hogy a valóságban is ugyanannyi idő telt el a két rész között, mint a történetben olyan apró finomság, ami valóban életszerűvé teszi a történetet. A nagyon hosszú vágatlan jelenetek segítenek belefeledkezni a látottakba és úgy érezzük, hogy egy valóságos beszélgetést hallgatunk, emiatt a színészeknek hosszú dialógokat kellet megtanulniuk. A leghosszabb felvétel 11 perces az imdb szerint, ami egyáltalán nem jellemző, egy két filmet leszámítva (1917). A fentiekhez még hozzávesszük, hogy a valós idejű koncepció miatt ugyanazon napszakban is vették fel a jeleneteket, ezáltal elég kevés mozgásteret biztosított a rendezőnek és színészeknek a többszöri próbálkozáshoz, akkor azt gondolom, hogy végleg kimaximalizálták a realitás faktort.

Maga a kiadás ugyanolyan jól sikerült, mint az eslő részé, azonban az eltelt 9 év pozitívan hatott a folytatásra. A kép sokkal jobb, élesebb, de persze még mindig nem egy blockbuster, mivel a költségvetés az első rész sikere után sem tudott megugrani, így szinte fillérekből készült el a második rész is. A hang is már 5.1-es, de simán maradhatott volna sztereó is, nem éreznénk nagyon a különbséget és egyáltalán nem hiányozna.

Kinek ajánlom:

• Akinek tetszett az első rész, viszont aki nem látta, az anélkül ne kezdjen bele.

Mr.Moviemeter: 10

 A trilógia többi részének kritikája:

• 1. Mielőtt felkel a nap
• 3. Mielőtt éjfélt üt az óra

Ha van film, amit szívesen kitörölnék az emlékezetemből az a Mielőtt felkel a nap, de csak azért hogy újra úgy nézhessem, mint amikor először láttam. Ettől függetlenül időről-időre előkerül, a most már trilógia, mert amikor először láttam még csak az első két rész készült el.

Műfajon belül, mert mindent úgy kezelek, ez a tökéletes film. Minden úgy jó, ahogy van, a történet, a dialógok, a szereplők, a helyszínek, minden. Érdekes, hogy ehhez a tökéletességhez mégsem kellenek bonyolult elemek, mert az ereje az egyszerűségében van és abban, hogy mennyire hétköznapinak hat. 

A párbeszédeknél meg is állok egy pillanatra, mert az egész film a párbeszédekre épül és minden percét öröm nézni. Ez az, ami Tarantinonak szerintem sosem sikerül. Nála a végtelennek tűnő beszélgetések teljesen irritálóak és érdektelenek és ami a legfontosabb, semmit sem tesznek hozzá a történethez vagy karakterekhez. Alapvetően tehetségesnek tartom, de a filmjei sosem hozták meg számomra azt az élményt, amit a különböző szakmai elismerések indokolnának és pont a fent említettek miatt, mert számomra ezáltal vontatottak.

Visszatérve a Mielőtt felkel a naphoz, ahogy minden Linklater filmnél itt is rögtön a történet közepén találjuk magunkat és a két karakter megkezdi az egy napon át tartó beszélgetést, majd amilyen gyorsan elkezdődik, úgy olyan hirtelen véget is ér. A történet azonban teljesen nyitva marad, ahogy az életben legtöbbszőr lenni szokott. Levezetésként még kapunk egy montázst a film végén, és ez jól összefoglalja a szereplők útját, de a történethez ez már nem tartozik, csak  egy keretet ad a műnek.

A történet röviden arról szól, hogy két idegen, egy amerikai fiú és egy francia lány, találkozik a vonaton Bécs felé, majd egy napot közösen Bécsben töltenek el és a beszélgetések során egyre jobban megismerik egymást. Mivel egy romantikus filmről van szó, így nem meglepő, hogy a főszereplők között vonzalom alakul ki, ami senkit sem érhet váratlanul, de a film tényleg abban erős, hogy mindez hogy történik.

Érdekesség az imdb szerint, hogy a párbeszédeket a két főszereplő dolgozta át, de csak a rendező nevét tűntették fel a forgatókönyvnél, amit a további két résznél már korrigáltak. A másik ide vágó érdekesség, hogy sokszor azt gondolhatjuk, hogy improvizációs párbeszédek sorát kapjuk, de a szereplők minden kétséget kizáróan elárulták, hogy mindegyik jelenet és mondat a végletekig ki volt dolgozva.

Annak ellenére, hogy a film az imdb top 250-es listájában szerepel, csak nagyon későn (2017) kapott megfelelő blu-ray kiadást, amit a Criterion-nak köszönhetünk. Szerencsére a két további rész sem maradt ki és egyben adta ki a trilógiát, ami ki tudja egyszer még folytatódhat is. A felújítás jól sikerült, de a film minősége nem érhet fel egy nagyköltségvetésű blockbuster-hez, hiszen technikailag olyan kamerákkal és lencsékkel forgatták, ami ennyit tudott. A film végig soft és több jelenetnél életlen is picit, de itt valahogy ez nem zavaró annyira, mint egy új filmnél a rossz cgi például. Ebből adódóan nem meglepő, hogy a hang is csak sztereó, ami viszont jó lett, mert a dialógok jól érthetőek és megfelelően szolgálja a történetet.

Kinek ajánlom:

• Aki kedveli a romantikus filmeket.
• Aki kedveli azokat a filmeket, ahol a nézőre bízzák a folytatást. (Természetesen a folytatások ezt konkretizálják) Érdemes a film után egy kis időt hagyni, hogy magunk döntsük el, milyen sorsot szánnánk a szereplőknek.

Mr. Moviemeter: 10

A trilógia többi részének kritikája:

• 2. Mielőtt lemegy a nap
• 3. Mielőtt éjfélt üt az óra

A Halábiztos a Grindhouse című alkotás második filmje, melyet Quentin Tarantino rendezett.

A grindhouse lényege, hogy 1 jegy áráért 2 filmet lehetett megnézni a 70-es években némely, direkt erre a célra fent tartott Amerikai moziban, mivel az a két film nagyon gagyi volt. Ennek a filozófiája mellett készített Quentin Tartantino és Robert Rodrigez 2 filmet és pár kamu előzetest a film elé és közé.

Az alkotást teljesen felesleges filmként kezelni, mert az egész célja, hogy egy műfajt újjá élesszen, éppen ezért utólag karcokat, képszakadást, filmkimaradást helyeztek el benne. Létezik egyébként olyan verzió a filmből, ami nem tartalmazza ezt az utólagos digitális rongálást.

Akit érdekel, hogy egy 70-es évekbeli ZS kategóriás akció film, hogy nézne ki ma és tudja mindezt humorral élvezni, az szerintem jól is szórakozhat rajta.

A film tényleg inkább egy érdekességnek tudható be, hogy hogyan másoltak le egy egész műfajt, és gyűjtötték össze egy alkotásba.

A fentiek alapján nehéz lenne meghatározni, hogy kinek ajánlom, de szerintem talán mindenki el tudja dönteni, hogy érdekelheti-e és rászán 1,5 órát erre a részre vagy 3 órát a teljes Grindhouse élményre.

A Halál biztoson teljesen jól érződik a rendező minden kézjegye. Én nem annyira kedvelem Tarantino munkásságát, és bár elismerem a képességeit, ettől függetlenül, a végeredmény sosem tetszik. A végtelen beszélgetések a teljesen érdektelen, történethez nem kapcsolódó dolgokról, átjárják az egész filmet, éppen ezért nekem sokkal kevésbé volt szórakoztató, mint az Terror bolygó.

Én a 3 órás Grindhouse verziót néztem most meg, amiben a Halálbiztos 87 perc hosszú. Az önállóan megjelent alkotás 127 perces.

A film minősége nem meghatározható, mivel utólag rontották el és ez igaz a hangra is, ahol torzítások és egyebeket helyeztek el a hangulat megteremtése miatt.

Mr. Moviemeter: 5

A Grindhouse első filmje a Terror bolygó, mely kritikája itt található.

A Terror bolygó a Grindhouse című alkotás első filmje, melyet Robert Rodrigez rendezett.

A grindhouse lényege, hogy 1 jegy áráért 2 filmet lehetett megnézni a 70-es években némely, direkt erre a célra fent tartott Amerikai moziban, mivel az a két film nagyon gagyi volt. Ennek a filozófiája mellett készített Quentin Tartantino és Robert Rodrigez 2 filmet és pár kamu előzetest a film elé és közé.

Az alkotást teljesen felesleges filmként kezelni, mert az egész célja, hogy egy műfajt újjá élesszen, éppen ezért utólag digitálisan karcokat, képszakadást, filmkimaradást helyeztek el benne. Létezik egyébként olyan verzió a filmből, ami nem tartalmazza ezt az utólagos digitális rongálást.

Akit érdekel, hogy egy 70-es évekbeli ZS kategóriás akció horror film, hogy nézne ki ma és tudja mindezt humorral élvezni, az szerintem jól is szórakozhat rajta.

Kedvenc beszólásom Bruce Willistől, aki egy pici mellékszerepben tűnik fel: "Where is the shit?"

A film tényleg inkább egy érdekességnek tudható be, hogy hogyan másoltak le egy egész műfajt, és gyűjtötték össze egy alkotásba.

A fentiek alapján nehéz lenne meghatározni, hogy kinek ajánlom, de szerintem talán mindenki el tudja dönteni, hogy érdekelheti e és rászán 1,5 órát erre a részre vagy 3 órát a teljes Grindhouse élményre.

Én a 3 órás Grindhouse verziót néztem most meg, amiben a Terror bolygó 91 perc hosszú. Az önállóan megjelent alkotás 105 perces.

A film minősége nem meghatározható, mivel utólag rontották el és ez igaz a hangra is, ahol torzítások és egyebeket helyeztek el a hangulat megteremtése miatt.

Mr. Moviemeter: 7

A Grindhouse második filmje a Halálbiztos, mely kritikája itt található.

A becsületes tolvaj, szintén azon kevés filmek közé tartozik, amiket 2020-ban bemutattak nálunk a mozikban. Liam Neeson 2007-es Elrabolva óta akciósztárként nyomul, de a 68 éves színészen picit már fogott az idő és ez látszik a filmben is. Érdemes megnézni a jelenetet, miután kiesik az ablakon a szállodából, majd "felpattan és elszalad". Komolyan visszatekertem, hogy újranézzem, mert mint kiderült a film "legjobb" jelenete.

A becsületes tolvaj teljesen B kategóriás alkotás. Minden díszleten, jeleneten érződik az a mesterségesség, ami a kis költségvetésű filmeken meg szokott látszani. Tudjuk, hogy a díszlet díszlet, tudjuk hogy a szöveget a kamerának mondja nem egy másik embernek, az autós üldözésnél is látjuk a lezárásokat, hogy maximum 1-3 plusz autó elhajtson még az úton. Ez persze lehetne egy jó történettel ellensúlyozni, de ez egyáltalán nem sikerült, mert az ötlet jó, de a megvalósítás nem.

Az egyetlen pozitívum, hogy mindössze 99 perc.

A film technikailag is teljesen középszer, ami illik hozzá, kár is lett volna többet költeni rá.

Kinek ajánlom:

• Aki még ma is néz Derricket, annak esetleg egyszer elalváshoz jó lehet.

Mr Moviemeter: 5

A Mobil című filmet utoljára 2004-ben láttam a megjelenése idején és bár tetszett, feledés homályába merült, egészen mostanáig. A 94 perces játékidő mellett nincs idő hosszas felvezetésre, hanem rögtön belecsapunk a közepébe és 10 perccel később már meg is csörren az a bizonyos mobil hívás, ami szinte végig kitart.

A film érdekessége szerintem a szereposztás:

• Kim Basinger, mint családos anyuka.
• Chris Evans, első főszerepeinek egyike.
• Jason Statham, mint negativ karakter.
• William H. Macy, mint akciósztár - ez talán a legmeglepőbb.
• Jessica Biel pedig nagyon pici szerepben, de szintén feltűnik a filmben.

A 94 perces játékidő végig pörög, egy percnyi megállás sincs benne és az egyik fordulat követi a másikat, így egy végig izgalmas filmet kapunk. Nyilván nem válik filmtörténeti klasszikussá, de szerintem kellemes kikapcsolódást nyújt és főleg a mai átlagosan több mint 2 órás alkotások mellet szinte felüdülés, hogy egyhuzamban végig lehet nézni, mindenféle szünet beiktatása nélkül.

Érdekesség, hogy a legtöbb autós jelenetben maga Chris Evans vezet, aki 5 hetet gyakorolt a forgatás előtt, az imdb szerint.

Hazai megjelenést tekintve utoljára dvd-n volt elérhető, nagy felbontásban csak külföldről lehet beszerezni, ami egyébként nem a technológia csúcsa. A film ugyan kis költségvetéssel készült, de filmre forgatták, így egy felújítás során sokkal jobb végeredményt lehetne elérni, mint ami most kapható.

Kinek ajánlom:

• Aki szereti az egyszerű, de végig pörgő filmeket. Talán a Crank-hez tudnám hasonlítani, bár annál azért visszafogottabb.
• Aki kíváncsi egy érdekes szereposztású filmre, ahol a legtöbb színész a megszokottól eltérő karaktert hoz.

Mr. Moviemeter: 7

A Watchmen azon kevés filmek közé tartozik, amit első megtekintéskor 30 perc után kikapcsoltam. Valahogy nem éreztem azt, hogy ebből bármi kisülne. Mivel képregényeket nem olvasok, így az összes ilyen filmet úgy ülök le megnézni, hogy semmit sem tudok róla és ez azóta sem változott.

Eltelt több mint 10 év és annyira dicsérte mindenki, hogy gondoltam adok még egy esélyt. Ekkor jött az első kérdés, hogy melyik verziót nézzem meg:

• Mozis - 162 perc
• Rendezői - 186 perc
• Ultimate - 215 perc

Mindig érthetetlenül állok az előtt, amikor egy filmből ennyire sok verzió készül, ráadásul nem csak arról van szó, hogy a korhatár besorolás miatt 1-2 részt kivágtak, majd újra visszahelyeznek, hanem koncepciójában ennyire bővítésre kerül. Végül azt gondoltam nézzük meg a legteljesebbet, irány az ultimate verzió.

Becsületből végignéztem, de tulajdonképpen egy elég kemény 3,5 órát tudhatok magam mögött.

Észrevételek:

Az hogy régi klasszikus nótákat vágunk be, feldolgozva, művésziesen eladva, egyáltalán nem működik és nem is nagyon szeretem. Ez az egész arról szól, amikor valamit el kell adni a nézőknek, mert önmagában nem állna meg a film. Ezeket be lehet vágni az előzetesbe is, hogy rögtön azt mondjuk, na ezt nézzük meg.

Biztos előtanulmányokat kellett volna folytatnom, hogy megértsem, az egyes karakterek kicsodák, mi az és honnan jön a képességük meg úgy eleve miről szól a watchmen-ség. Külön érdekelne hogy a családon belül hogy öröklődik ez a képesség.

Ez a verzió sajátja, hogy közel 30 perc egy önálló rajzfilm, amit folyamatosan 5 percekre bevágnak a filmbe, ezzel állítólag egy képregény sajátosságot alkalmazva, mert ott is van köztes történet.

A 3,5 óra után úgy álltam fel, hogy fogalmam sincs mit láttam, ráadásul az egész került mindenféle izgalmat vagy humort. Azt gondolom, hogy a folyamatos bővítgetések azért voltak, mert a készítőknek sem volt elképzelésük, hogy mit szerettek volna ebből az egészből kihozni. Toldozták-foltozták, de az egyetlen mögöttes cél a pénzről szólt, mert így többszőr lehet eladni ugyanazt. A legritkább esetben válik egy film jobbá attól, hogy különböző bővített jelenetekkel egészítik ki vagy újravágják az egészet. 

Technikailag a film rendben van, mind képileg, mind hangilag, de sajnos a tömény érdektelenséget és unalmat nem tudták ezek kompenzálni.

Kinek ajánlom:

• Ha bárki is meg szeretné nézni, az a legrövidebb verzióval próbálkozzon.
• Aki fel szeretné értékelni magában a többi rossz DC filmet.
• Akit érdekel a szuperhősök lelki szenvedése és tipródása.

Mr Moviemeter: 5

Az imdb 7,6 pontos értékelése teljesen érthetetlen, de ebből látszik mennyire eltérőek vagyunk.

A Brilliáns csapda az a film, amiről mindig is jó emlékeket őriztem és szinte bármikor szívesen újranézem. Még abban az időszakban készült (1999), amikor öröm volt moziba járni és sokat jártam is, mivel a 63 cm-es kocka tévé nem tudott versenybe szállni a Duna Pláza Hollywood Multiplex 9-es termével. Ez volt akkoriban az a mozi és terem, ahol a legtöbb filmet láttam, mert ez volt a nagy terem a premiereknek.

Akkoriban 420 forint volt egy mozijegy, ami idősebb generációknak összemérhetetlen a 10-20 forintos jegyárakkal, de nem számított sok pénznek. Ma ennek az ötszöröse egy átlag mozijegy.

Visszakanyarodva az említett alkotásra, mindent tartalmazott, amit egy nyári blockbuster-től elvártunk. Igazi heist movie (rablós film) az idős tolvajról, akit megpróbál elfogni a fiatal ügynök. Mentes a nagy lelki drámáktól és csak szórakoztatni akar, amit természetesen még pár csavarral próbál feldobni, de semmi kiszámíthatatlan nem következik be.

Sean Connery és Cathrine Zeta Jones nagyon jó párost alkot és bár arany málna jelöléseket begyűjtötték érte (legrosszabb díj), szerintem felesleges ez alapján megítélni, hiszen a valóságban is a tapasztalt nagy színész dolgozik együtt a fiatal, első sikerek után lévő, feltörekvő sztárral. Connery-nek ez volt az egyik utolsó olyan szerepe, amiben jó volt. Ezután még a Fedezd fel Forrester-t jó film tőle, de az már egy merőben más szerep és az utolsó mozifilmje pedig pont a legnagyobb bukások egyike. Cathrine karrierje pedig itt még bőven felszálló ágban volt és még jó pár sikeres alkotás követte. Bár az utóbbi időkben elkerüli a siker, reméljük láthatjuk még kiváló alkotásokban. 

Mai szemmel megnézve a filmet már érezhető, hogy kezd eljárni felette az idő, főleg a technikai részek miatt, de még mindig szórakoztató. 

A film otthoni kiadását tekintve ráférne egy ráncfelvarrás, mert a dvd korszak óta nem nyúltak hozzá, így a blu-ray kiadás is erősen korlátolt, mind képileg, mind hangilag. Nálunk utoljára dvd-n jelent meg. Mivel filmre forgatták és nagy költségvetéssel készült, jó eséllyel igen kiváló minőséget lehetne elérni egy jövőbeli új 4k-s kiadás során.

Kinek ajánlom:

• Aki szereti a rablós filmeket.
• Aki szereti a főszereplőket, hiszen mindketten elemükben vannak.

Mr Moviemeter: 8