One Shot: The Making of The Deer Hunter - Így készült A szarvasvadász - könyv
A könyv 2019 év végén jelent meg, a film 40. évfordulójára és akkor meg is rendeltem, de csak most jutott időm az elolvasására. Mielőtt nekikezdtem, mindenképp újra szerettem volna nézni a filmet is, mert régen láttam.
A könyvből 1979 darab készült, mint amikor a filmet bemutatták és az enyém a 1538. példány. Vásárláskor lehetőség volt a különlegesebb sorszámú példányok vásárlására (1-10, 100, 1000, 1979), azonban azok jóval drágábbak lettek volna. A könyv alapára 100 font, de az 1000. példány 249 font, a 3. pedig 350 font (jelenleg is kaphatóak)
Minden példány tartalmaz:
- 264 oldalas könyvet sorszámozva és a szerző Jay Glennie által dedikálva
- A könyv közepén pluszban található kb 40 oldal képekkel, ami a 264 oldalon felül értendő
- Egy új posztert a filmhez
- 4 képet a szereplőkről, de ezek sajnos dupla oldalasan kerültek mellékelve.
A könyv minden fontját megérte, mert nagyon jó minőségű és mindent tartalmaz, amit a filmről tudni lehet. Végigveszi a film eredeti ötletétől, a studió alapításán át, a rendező és színészek kiválasztásán át, a forgatást és film bemutatását.
A film eredetileg egy Las Vegasban játszódó történet lett volna, ahol a szereplők orosz ruletteznek. Ezt a történetet nem sikerült egy stúdiónak sem eladni, így sokáig a fiókban hevert, mígnem Michael Cimino elkészítette azt a 4 oldalas változatot, ami már az aktuális Szarvasvadász című film vázlata lett. Számomra érdekes volt, hogy ez a vázlat már tartalmazta a film végi himnusz eléneklését, ami számomra mindig valahogy kilógott a filmből.
A színészek kiválasztása is érdekesen alakult, hiszen az egyetlen húzónév Robert De Niro volt. De Niro-n kívül egyedül John Cazale számított rutinosnak a színészek közül, mindenki más pályája elején volt és kezdő színésznek számított. Érdekes látni, hogy az egyes szerepekre kik pályáztak még és milyen fizetésért, melyeket korabeli eredeti dokumentumokból lehet megismerni.
Robert De Niro már a film legelejétől részt vett a forgatási helyszínek felkutatásában és a színészek kiválasztásában is, ami nem volt szokványos, de a rendezőt nem zavarta.
A forgatás megkezdése előtt derült ki, hogy John Cazale halálos beteg, de mind a rendező, mind a színészek kiálltak mellette és nem engedték a stúdiónak, hogy lecseréljék és másnak adják a szerepet, így ez lett az utolsó munkája, de a kész filmet már nem láthatta. A fentiek miatt a forgatás során előre vették azokat a jeleneteket, amikben szerepel, hogy biztosan be tudja fejezni a filmet.
A sok egyeztetés miatt a forgatás kezdete annyira eltolódott, hogy a nyári melegben kezdtek dolgozni, azonban a jelenetekben mindenki őszi/téli ruhában szerepel, ami nagy kihívás volt a színészeknek és a sminkeseknek is, illetve kültéri jeleneteknél, a fák hatalmas lombkoronái a díszleteseknek okozott nagy fejfájást.
A film magyar vonatkozása, hogy Zsigmond Vilmos fényképezte, aki ezzel nagyban hozzájárult a film látványvilágához és hangulatához. Az ő feladata volt a nyári évszak ősszé varázsolása is, amit a megfelelő film és színhőmérséklettel sikerült megvalósítania.
További problémákhoz vezetett, hogy Cimino végtelen nagy teret adott színészeinek, így 1-1 jelenetet nagyon sokszor vettek fel, várva, hátha történik valami váratlan, amitől az egész film életközeli lesz. Ilyen például a koszorúslányok átvonulása a templomhoz vagy az esküvői táncnál a színészek elesése. Ezen kívül hihetetlen, de Meryl Streep is annyira gyakorlatlan volt a film világában, hogy sokszor meg kellett ismételni az ő jeleneteit is, ami miatt őt is le akarták cserélni, amit szintén nem engedett a rendező.
Hogy mennyire lassan ment a forgatás, mi sem mutatja jobban, minthogy De Niro háború utáni hazatérésekor a taxis jelenetnél a sofőr 3-4 napot töltött a forgatáson.
A forgatások előrehaladtával a producerek részéről megkezdődött az aggódás a költségvetés túllépése miatt, teljesen jogosan, ami végig rányomta a bélyegét a film későbbi munkálataira, hiszen végig a rendező nyakára jártak. A film végül közel duplájába került, mint tervezték, így a félelem nem volt alaptalan.
A Thaiföldi forgatások szintén nem mentek problémamentesen, mivel az előre leegyeztetett kellékek és eszközöket nem bocsátotta rendelkezésre a hadsereg, így többször állt a forgatás, ami szintén sok pénzbe került. Végül aztán más forgatásokról megmaradt kellékeket használtak (Apokalipszis most!), illetve végül a helikoptereket is megkapták pár napra.
A rendező és operatőr profizmusát mutatja, hogy a Thaiföldi jeleneteket úgy vették fel, hogy nem tudták visszanézni, mivel a leforgatott anyagot Amerikába küldték és hívták elő, így a leforgatott anyag ezen részét csak a forgatás végeztével látták.
A forgatás végeztével azonban egy másik nehéz feladat következett, ami nem volt más mint az a rengeteg leforgatott anyagból elkészíteni a végső filmet. A stúdió mindenképp 2,5 óra alatt szerette volna tartani a játékidőt, mivel így napi 3 vetítést tudtak volna tartani a mozik, a rendező azonban 3 óra alá nem tudta és nem is akarta szorítani, mert úgy érezte így tudja átadni azt a mondanivalót és hangulatot, amit elképzelt. Végül hosszas viták, vágó csere és tesztvetítések után a film 3 óra 3 perces játékidővel került a mozikba, mivel Cimino nem engedetett senkinek és többek között De Niro is a hosszabb változatért küzdött.
A film végleges vágásának elkészültével, addig szokatlan módon, év végén nagyon korlátozott vetítés mellett bemutatták New York-ban a filmet, de próbáltak olyan embereket elhívni a vetítésekre, akik akkoriban meghatározó személyiségek voltak, újságírok, filmesek és az akadémia tagjai. Ezzel próbálták a pénzhiány miatti kis marketing kampányt, nagy hírveréssel megtámogatni, illetve az Oscar jelölések és díjak irányába terelni a művet, mivel addigra sokan gondolták úgy, hogy a film jó eséllyel indul a szobrokért. A terv bevált és a többi már történelem. 9 jelölés mellett 5 díjat sikerült elnyernie - Legjobb film, rendező, hang, vágás és mellékszereplő (Christopher Walken) kategóriákban.
A film (spoiler):
A szarvasvadászt sokan vietnámi háborús filmként kezelik, azonban a film csak igen kicsi része játszódik a háborúban, nem úgy mint az Apokalipszis most!. A film sokkal inkább azokról az emberekről szól, akik megjárták akármelyik háborút, majd hazatérnek, éppen ezért a film szerkezete is így épül fel. A történet elején egész hosszasan ismerhetjük meg a főszereplőket egy esküvő, majd egy vadászat keretében, ami az első 70 percet öleli fel, majd egy hirtelen vágással a háború közepébe csöppen a néző, ahol a 3 barát ismét egymásra talál. Az örömre nincs sok idő, mivel a szereplők hadifogságba esnek és rögtön a film főmotivumához érkezünk, ahol a foglyokkal orosz rulettet játszatnak a fogvatartóik. A fogságból sikeres szökést végrehajtva, halad tovább a történet, de a 3 barát szétválik és maga a történet is itt ágazik szét és azt mutatja be, hogy ki hogy reagál az átélt borzalmakra és hogy próbál visszailleszkedni a társadalomba.
A film fő üzenete az, hogy bárki, aki megjárja a háborút, sosem lesz már olyan ember, mint előtte, mert valahogy mindenki gyökeresen megváltozik általa.
Mivel a film témája komoly, pont ezért próbálták a készítők is mindig a jó/szórakoztató film helyett, a fontos film kategóriába pozícionálni az alkotást és mint fontos film az imdb adatbázis szerint most a 184. helyet foglalja el a legjobb filmek listáján.
Én a magam részéről mindig is szerettem ezt a filmet, de témája miatt csak ritkán kerül újra a képernyőre.
A 40. évforduló alkalmából a filmet is újraszkennelték 4k-ban és felújították, amely elérhető blu-ray és 4k uhd formátumban is, de sajnos csak külföldön, magyar vonatkozás nélkül. Aki teheti mindenképp az új felújított verzióban nézze meg, mert nagyon jól sikerült.